AZ ELSŐ KÜLDETÉS, LIBERTY ISLAND

BEVEZETÉS

Hát, kedves hölgyem, nem így képzeltem a viszontlátást! Emlékszem, azelőtt a Szabadságszobor máshogy nézett ki. Amerika dicsősége. A jelkép, amelynek látványáért, puszta megérintéséért milliók keltek útra. A szobor, amely egyenlő volt a jólét, a biztonság, a demokrácia fogalmával. A mögötte elfekvő kontinens pedig az ígéret földjeként lebegett azok szeme előtt, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy ide születhessenek. Ha jól emlékszem, egy tavaszi napon jártunk erre. Talán az egész család itt volt, mindenki, aki számított. Apámról csak halvány emlékeim vannak, ahogy barna, hosszú kabátjában felemel minket, és a friss tavaszi szellőben körbepördül velünk. A szobor csodaszép volt, a tenger kékje és a turisták tömege nagy színes kavalkádban folyt össze a szemünk előtt, ahogy nevetve pörögtünk. Na igen. Turisták. Akkoriban nem csak nappal, de késő éjjel is számtalan kiránduló látogatta meg az emlékművet, a városban megszokott folytonos nyüzsgés természetes volt itt, a szigeten is. Az emberek összejártak, vidám társaságok érkeztek ide, boldogan kószáltak Amerika dicsőségének oltalmában. Még nem létezett a szörnyű Szürke Ragály, amely oly súlyosan megtizedelte a Föld népességét az elmúlt évtizedben. Azóta minden megváltozott. Az utcák néptelenek, kihaltak. A turista - ha van olyan pénzes őrült, aki egyáltalán útnak indul mostanában - inkább a belvárosi high-tech szórakozóhelyek alkoholtól és szintetikus drogtól nehéz levegőjében igyekszik kikapcsolódni. Ide nem sokan járnak. Különösen az emlékezetes bombamerénylet óta nem látni senkit errefelé. A franciaországi Silhouette terroristacsoport úgy döntött, Amerika nem érdemelte meg a szép ajándékot, amelyet egykoron Franciaországtól kapott. Egy szép napon, bummm, levegőbe repítették a Szabadságszobor fejét. A tetteseket a mai napig nem sikerült kézre keríteni, de a UNATCO megduplázta erőfeszítéseit a nemzetközi terrorista szervezetek felszámolásának érdekében. Főhadiszállásunkat is itt, a szobor szomszédságában rendeztük be. Épp ezért kínos a mai incidens, amelynek megoldása - első küldetésem a UNATCO kötelékében -, állítólag rám vár. Mert az NSF állítólag újra itt csapott le. Részleteket egyelőre nem tudok. A vészhelyzetre való tekintettel haladéktalanul be kellett fejezni a kiképzésemet, és ide szállítottak. A bázistól mindössze párszáz méterre az NSF terroristái újabb pimasz merényletet hajtottak végre. Ez már több a soknál! Visszatértem, szép hölgyem, de most nem hagyom, hogy bántódásod essék!

A SZOBOR
Ahogy kiugrottam a rendőrségi motorcsónakból, rögtön láttam, hogy valami nem stimmel. A dokk végében posztoló UNATCO katona meglehetősen tanácstalanul toporgott, amikor odaléptem hozzá. Nem mondom, fekete napszemüvegem (amely éjszaka sem korlátozta nanotechnológiával felspécizett látásomat), fekete nadrágom és a hosszú bőrkabát bizonyára kísértetiesen hatott. A gyenge világítótestek sápadt fénykörében csak sejteni lehetett a tárgyak körvonalait. Közben üzenetet kaptam a központtól, hogy bátyám, Paul már úton van felém, és mindenképpen várjam meg. Már láttam is, ahogy a sziget felől futva közeledik. Mindenesetre kihasználtam a pár másodpercet, amíg odaért hozzám. Felmarkoltam a földön heverő feszítővasat, és a rendőr csodálkozó pillantásaitól kisérve módszeresen szétvertem a mólón talált két ládát - egy álkulcskészlet és egy katonai távcső volt szorgalmam jutalma. Később még jól jöhetnek. Paul bátyám magasabb, mint én, és bár ezt nyíltan nem vallanám be, de ez a fekete ruházat kicsit jobban áll neki, mint nekem. Persze lehet, hogy csak megszokta, és már nem mozog benne olyan idétlenül, mint jómagam. Paul jelenléte egyébként meglepett, hiszem tudtommal Hong Kongban kellett volna lennie. Mikor üdvözlése után erről kérdeztem, igyekezett egy kis viccel elütni a kérdést - csak nem gondoltam, hogy nem ő köszönt elsőnek a szolgálatba lépésem napján -, de azért látszott rajta, hogy valami nyomasztja. Nem akartam faggatni, az is lehet, hogy csak az NSF támadása dúlta fel. Elmondta, hogy a terroristák akciója felkészületlenül érte a UNATCO erőket. Nyilván nem számítottak rá, hogy ezek a nyomorultak pont a központ mellett fognak támadni. Annyit mondott, hogy nagy létszámú, jól felszerelt csoport ütött rajta az egyik rakodás alatt álló UNATCO szállítmányon, majd miután tűzharc alakult ki, néhány bandita túszokat ejtve visszavonult az emlékmű belsejébe. Egy kicsit meglepődtem, hiszen semmi nem indokolta, hogy a robotokkal körülvett, gyakorlatilag hermetikusan lezárt szigetre engem vagy más különleges ügynököt küldjenek be - a reguláris haderő, vagy a rendőrség is képes lett volna lerohanni a csapdába szorult terroristákat. Ekkor Paul elmondta, hogy a helyzet csak látszólag egyszerű. A túsz valójában a UNATCO egyik legjobb, speciálisan képzett (vagy inkább átalakított) ügynöke, Günther Hermann, tehát valószínűleg képzettebb NSF katonákkal kell elbánni, ha őt is sikeresen csapdába csalták. Megtudtam, hogy minden bizonnyal egyfajta tesztfeladat előtt állok, amelynek sikere vagy kudarca fontos kihatással lehet a jövőbeni karrieremre is. Nem repestem az örömtől, de úgy éreztem, hamar pontot tudok tenni az ügy végére. Paul ugyan felhívta a figyelmem arra, hogy igyekezzek az emberi életeket megkímélni - még akkor is, ha „csak” terroristákról van szó -, én mégis inkább a távcsöves puskát választottam, amikor felkínált három fegyvert a küldetésem végrehajtásához. A kábító lövedékes íjpuska nem vonzott túlságosan, a páncéltörő fegyvernek pedig nem éreztem szükségét - a kezelése nehézkes, és túl sok helyet foglal. Ezek után Paul még elmondta, hogy először a Harley Filben nevű embert kell megtalálnom a sziget átellenes végén lévő Északi Dokknál, akitől megkapom majd az emlékmű bejárati ajtóinak kulcsait. Ezután be kell hatolnom az emlékműbe, kiszabadítani Hermann Günther ügynököt, majd a végső feladat a szobor alatti legfelső szinten rejtőző NSF tiszt foglyul ejtése lesz. Mikor faggatni kezdtem, Paul elárulta, hogy valamit elszúrt egy Hong Kongban üldözött alvilági vezér kivégzése kapcsán, ezért hívták vissza soron kívül. Csupa rossz hír. Mielőtt azonban jobban belemerültünk volna a beszélgetésbe, Paul figyelmeztetett, hogy társalgásra az akció után is lesz módunk, szóval nem ártana, ha indulnék. Még intéztem pár kérdést a dokknál posztoló őrhöz, aki megerősítette, hogy valóban UNATCO ügynök került fogságba az emlékműben. Igyekezett mentegetőzni, hogy mindez a túlságosan agresszív ügynök hibája folytán történt így, de igazából nem tudtam, higgyek-e neki. Amíg beszélgettünk, feltűnt a dokkból a vízbe levezető sötét falépcső. Gyorsan a vízbe ugrottam, mert a dokk alatt himbálódzó acélketrecben észrevettem pár dobozt - egy elektromos berendezések feltörésére használható Multitool és egy a bioenergia szint növelésére alkalmas Bioenergic Cell lett fáradozásom jutalma. Villámgyorsan kijöttem a vízből, és a dokk kijárata felé indultam. Útközben elhaladtam egy felfegyverzett UNATCO robot mellett. A dokk padlója csak úgy döngött hatalmas fémtalpai alatt. Egy ilyen robot egyedül bemasírozhatna abba az erődbe. A fene egye a vizsgafeladatokat és a az NSF-et. Ha harcot akarnak, hát nem lesz miért szégyenkezniük! Még összeszedtem a dobozok tartalmát a dokk bejáratánál, aztán a pisztolyomat előhúzva a szigetre léptem, és óvatosan kikémleltem a sarok mögül.
Első pillantásra a helyzet nem tűnt vészesnek, de aztán jobban körülnéztem, és megláttam a falak árnyékában őrjáratozó terroristákat. Precízen megszervezett őrjáratok mozogtak mindenfelé, mindenkinél láttam kisebb-nagyobb fegyvereket. Túl sokan voltak a nyílt rajtaütéshez - ha Paul ott lett volna velem, talán megpróbálkozhattunk volna a gyors lerohanással (a bátyámról legendákat zengnek a UNATCO kötelékében), de egyedül inkább az okosabb megoldást választottam. Az Északi Dokk pont átellenben volt velem, a sziget túloldalán. Egyenesen át kellett jutnom, nem akartam az emlékmű megkerülésére időt pazarolni. Ládától-ládáig, a lámpák fénykörívét elkerülve igyekeztem minél gyorsabban haladni az út mentén. Rögtön a dokk után, bal oldalon találtam egy gázgránátot, azért arra szakítottam időt, hogy felvegyem. A sziget közepéig gond nélkül eljutottam, ott azonban a helyzet egy kicsit meleggé vált, amikor a műemlék bejáratához közeledtem. Egy alkalommal kénytelen voltam a feszítővasat használni. A véres fejjel lehanyatló őrt az árnyékba vonszoltam a többiek szeme elől. A szerencsétlen meghalt, de legalább találtam nála egy szakszerűbb, összecsukható dorongot, amellyel talán kíméletesebben elintézhetem a következőket. Az egyik ládán menet közben megtaláltam valamelyik hanyag NSF katona elektronikus jegyzetét, amelyből megtudtam a sebtiben felállított biztonsági rendszerük belépési kódjait (login: NSF001, password: smashthestate). A főbejárattal egyvonalban cirkáló NSF robot és a bejárat fölé szerelt biztonsági kamera és automata gépágyú elvette a kedvem attól, hogy közelebb menjek az épülethez. Megvártam, míg az őrök és a robot háttal fordulnak felém, és folytattam az utamat a sziget túloldala felé. Két-három őr kicselezése után megérkeztem az Északi Dokk lejáratához, ahol a kőfal mögül leskelődve két őrt láttam a kirakott ládák között őgyelegni. Eljátszottam a gondolattal, hogy némi zajt keltve a nem messze posztoló UNATCO robot elé csalom őket, de mivel ez nagy hangzavarral járt volna, inkább a halkabb megoldást választottam. Nagyon könnyen mögéjük lopóztam, nyilván nem számítottak rá, hogy idemerészkedik valaki. Többféleképpen is elintézhettem volna őket, egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy felrobbantom az egyik mellett heverő TNT-s ládikót, de aztán inkább egyenként, az összecsukható doronggal ápoltam le őket. Az egyik igencsak szívós volt, és nagy meglepetésemre két ütés után még belémeresztett egy mérgezett lövedékes nyilat, de aztán egy utolsó ütéssel a padlóra küldtem, pedig a szemem előtt akkor már színes karikák táncoltak. Még szerencse, hogy a dokk végében találtam egy elsősegély-csomagot rejtő ládát. Jó tanulság volt, a gyorsan alkalmazott gyógyszer megállította a testemben aktiválódott méreganyagot. Az Északi Dokk kiszolgáló épületében két alakot vettem észre. Az egyik egy lepusztult, szakadt ruházatú nő volt, aki csendesen üldögélt a helység egyetlen épkézláb ülőalkalmatosságán. A másik kopott ruhát viselő, nagytestű, szakállas fickó - Harley Filben, az állítólagos informátorom. A jelszóváltás után, a fickó meglehetősen nagyképűen hárította el a barátságos közeledésemet, szóval rögtön a tárgyra tértünk. Megkaptam tőle a talapzat kulcsait, de előtte arra kért, hogy ha egy mód van rá, próbáljam megkímélni az emlékműben tartózkodó NSF tiszt életét. Állítólag nem katona az illető, szóval nem lesz nehéz lefegyverezni. Az informátort anyagi érdekek fűzték ahhoz, hogy a vezér életben maradjon, és tulajdonképpen nem láttam okát, miért kellene elrontanom az estéjét. Megígértem, hogy vigyázok majd az NSF vezér épségére, amíg nekem nem lesz kellemetlen a dolog, vagy a fickó nem tör az életemre. Harley megelégedett az adott szavammal, nem bánta, ha letartóztatom majd a bandavezért, mert szerinte így legalább lesz esélye az életben maradásra. Igazán kíváncsi voltam, honnan tud ennyit az NSF tisztviselőről, ezért megpróbáltam belőle további információkat kicsikarni. Elmondta, hogy gyakorlatilag nem tartja rossznak az NSF aktivistáit, és hogy ő figyelmeztette őket, ne tervezzenek akciót az amúgy is hányatott sorsú Szabadságszobor környékére, mert akkor semmivel sem lesznek különbek, mint mi, UNATCO erők. Majdnem megkérdeztem, végül is kinek az oldalán áll, de inkább tovább faggattam. Elmondta, hogy meggyőződése szerint a Szabadságszobor elleni merénylet nem az NSF műve volt, hanem a UNATCO ördögi merénylete, amellyel az NSF ellen hangolták a közvéleményt. Nevetséges. Nem is pazaroltam több másodpercet erre a konspiráló őrültre, inkább a nőhöz fordultam. Nem igazán tudtam kikérdezni, de néhány részletet megerősített az NSF-támadással kapcsolatban, hogy néhányan valamilyen rakománnyal hajón szöktek meg az akció után. Felajánlott megvételre néhány fegyvert, illetve tölténytárat - állítólag az NFS egyik embere adta neki -, de túl borsos áron kínálta. Figyelmeztetett, hogy inkább ne használjam a Harley Filbentől kapott kulcsokat, hanem próbáljak hátulról bejutni az emlékmű talapzatába. Ezek után egyre biztosabb voltam benne, hogy valami nagyobb turpisság van az ügy hátterében.

Mielőtt elindultam volna az emlékmű visszafoglalására, kíváncsiságból a vízhez léptem. Hogy az állítólagos menekülő NSF hajók után akartam a távolba kémlelni, vagy csak a táj zord szépsége nyűgözött le, nem tudom. De amint lenéztem, valami megcsillant a felszín alatt. Gyorsan beugrottam, és 10-15 méter mélyen egy hajóroncsot láttam az öböl fenekén. Jobban megnézve egy zárt csapóajtót is találtam, amelyet az álkulccsal gyorsan felnyitottam. Sietnem kellett, mert a levegőm nagyon fogyott, kétszer kellett fordulnom, de két fegyvermódosító modul és egy lefűrészelt csövű vadászpuska volt a zsákmányom.
Úgy döntöttem, hogy megfontolom a hátsó támadás lehetőségét, de mindenekelőtt a főbejárat környékén kószáló robotot kell hatástalanítanom. Ha végül mégis hátul megyek be, legalább itt tudok majd kimenekülni baj esetén, és akkor jobb lesz, ha a robot nem lesz útban. Felmarkoltam a dokkban heverő TNT-s ládák egyikét, és gyorsan visszalopóztam a főbejárat közelébe. Szerencsére egyik őr sem szúrt ki, én viszont észrevettem, hogy a szobor háta mögött valóban lesz bejutási lehetőség, ugyanis egy halom ládát láttam felhalmozva arrafelé. A főbejárat előtt megvártam, míg a robot elmegy előttem, majd miután továbbhaladt, elhelyeztem a TNT-s ládát az árnyékban, nem messze a szokott útvonalától. Nem maradt más dolgom, mint visszavonulni a közeli ládák fedezékébe. A következő körnél szegény robotot utolérte a végzete, egyetlen lövéssel felrobbantottam a robbanószeres ládát - vele együtt. Persze a közelben tartózkodó őrök odarohantak, de addigra én már az épület fala mentén, a szobor hátsó részéhez közeledtem, miközben ők értetlenül szemlélték a felrobbant droid füstölgő maradványait. Megjegyzem, hogy akár közvetlenül a főbejárat felé is indulhattam volna, mert annak bal oldala felől közelítve a biztonsági kamera nem láthatott volna meg, de úgy gondoltam, a biztonsági rendszer kódjának birtokában belülről már könnyen leállítom az egész kócerájt. Az óramutató járásával megegyező irányban megkerültem a szobor talapzatát vigyázva kitérve a továbbra is rendületlenül futkosó őrök elől. A talapzat hátsó részén, északkeletre bunkerszerű lejáratot találtam. A hátsó bejárat nyilván nem innen nyílik, de mivel mozgást láttam a rámpán, így leosontam. Egyetlen katona topogott csak a földalatti raktárépületben, akit óvatosan becserkésztem, és néhány perc múlva már édesen alukált a fal mellé húzva. Az L-alakú helyiség hátsó részében egy hibás elektromos berendezést találtam, amelynek szikrázó kisülései elzárták előlem a szoba túlsó részében heverő, értékesnek látszó felszerelési tárgyakat. Még szerencse, hogy ott állt egy targonca is, így nem kellett egy drága Multitoolt elpazarolnom a berendezés kikapcsolásához. A targonca villáját működésbe hozva egyszerűen átsétáltam a szikrázó villámok felett, és könnyedén begyűjtöttem a sarokban szétszórt tárgyakat. Itt is találtam két fegyvermódosító modult, az egyik további tárkapacitást, a másik lézeres irányzékot tartalmazott. Egyre biztosabbnak éreztem a küldetés sikerét. A bunkert hátrahagyva megközelítettem néhány ácsorgó NSF katonát, akik éppen arról beszélgettek, mennyire félnek a UNATCO különlegesen kiképzett és nanotechnológiával feltuningolt ügynökeitől. Hát csak féljetek. Nagy kísértést éreztem, hogy eléjük ugrok, és végzek velük, de a túszul ejtett ügynökünk példája azt sugallta, jobb, ha inkább az eszemre hallgatok. A szobor talapzatának északkeleti részénél felhalmozott ládák felé indultam. Egy kis létramászás és ládatologatás után máris az emlékmű első szintjén álltam, illetve guggoltam, mert a széles balkonon őrök cirkáltak. Túl sokan voltak ahhoz, hogy elkerüljem őket, ezért módszeresen mögéjük lopakodtam, majd egyenként leütöttem őket. Az eszméletlen katonákat egy dobozra állva lehajítottam a párkányon át a ládák tetejére. A szobor nyugati oldalán megtaláltam a bejáratot az épület belsejébe. Indulhattam volna felfelé is, a torony felé, de először a túszt kellett kiszabadítanom. Az épületbe csak az őr leszúrása árán tudtam bejutni. Meglátott, majd rögtön futni kezdett, hogy riassza a többieket, ezért nem kockáztathattam. A folyosó az épület belsejébe vezetett, de nem sok örömöt leltem a felfedezésben, mert egy biztonsági kamera és egy automata ágyú állta utamat. Kezdtem megbánni, hogy nem iktattam ki a biztonsági rendszert a főkapunál. Nagy nehezen a kamera alá görnyedtem, és a korábban zsákmányolt Multitool segítségével kikapcsoltam a kamerát. Leosontam a terembe. Vagy féltucatnyi katona járkált fel s alá, a földszinten és a falakon futó körfolyosókon is láttam néhányat. A központból kaptam annyi segítséget, hogy erőteljes légmozgást érzékelnek a teremben, tehát valószínűleg akad egy-két szellőzőjárat vagy szervizcsatorna, amelyet esetleg nem tartanak ellenőrzés alatt - túl régi az épület, hogy ilyen gyorsan bepoloskázzák minden zegzugát. A lépcsőn lejutottam a terem közepére, ahol a nagydarab szobor jó fedezéket nyújtott. Szemben velem a főbejárat látszott, tőlem jobbra pedig a recepciós pultot és egy ajtót láttam. Az ajtón pedig a biztonsági rendszer lézersugarai állták el az utat. Szóval arra kellene lejutnom. A pulthoz osontam, ahonnan elemeltem egy kézigránátot és egy álkulcsot. Az ajtótól jobbra lévő sarokban, az árnyék sötétjében szellőzőakna rácsos nyilasát pillantottam meg a falon. Gyorsan kellett döntenem, mert közeledő lépéseket és beszélgetést hallottam a lézerrel védett terület felől, valamint az egyik őrjáratozó katona is vészes közelségbe került hozzám. Hatalmas ugrással a sarokban teremtem, majd leguggoltam, kinyitottam a szellőzőaknát, és a bebújtam a sötét járatba. Az ilyen helyeken jól jönnek a szemembe ültetett nanotechnológiai implantok, egyetlen zseblámpa sem ért fel a kibocsátott fénysugaram erejével. Jól számítottam, az alacsony folyosó a lézerrel elzárt terület mögé kanyarodott, majd kis idő után kiszélesedett. Kétfelé mehettem, balra egy szoba nyílt, szemben pedig az alacsony akna folytatódott. Nem szeretem a meglepetéseket, ezért először továbbmentem ellenőrizni, hogy mi van az akna végén. Egy irodába jutottam, amelynek kijáratát ládákkal torlaszolták el. A szobában találtam egy elektronikus jegyzetet, amelyből szabadon használható bankszámlaszám és PIN kód került a birtokomba. Némi extra prémium. Visszamásztam a folyosón az elágazásig, hogy a korábban balkéz felől látott szoba felé próbáljak továbbjutni. Az üres szoba szemközti falán bezárt ajtó fogadott, de Filbennek hála, nálam volt az egész épülethez érvényes elektronikus kulcskészlet. Az ajtó mögötti folyosó a komplexum irányítótermébe vezetett, amelynek megerősített üvegfalán túl már láttam a csapdába került, bebörtönzött ügynökünket is. Hihetetlen magas, erőteljes felépítésű férfi volt, arcát a régebbi típusú mechanikus beültetések csúfították el. Sajnos ebből a szobából nem nyílt ajtó a cellaként használt helyiségbe, ezért tovább kellett mennem. Két NSF katona járkált ki-be a teremből, akiket képtelenség lett volna kicselezni, így a szűk hely és az idő sürgetése miatt nem tudtam más eszközhöz folyamodni: ideje volt megtudniuk, hogy megérkeztem. Három késszúrással leterítettem őket, felmarkoltam a pulton heverő gránátot, és továbbnyomultam előre. Balra láttam a lézerrel elzárt ajtót és a nagytermet, ahonnan kerülő úton indultam. Egy terrorista már szaladt is, hogy utánanézzen a lövöldözésnek. A vesztébe rohant. Még ketten igyekeztek a recepciós pult felé a terem túlsó vége felől, de egy lövéssel felrobbantottam a szobor mellett álló, könnygázzal teli hordót. Ez egy darabig lefoglalja őket. Továbbrohantam a jobbra elkanyarodó folyosón abba a szobába, ahol egyetlen őr ügyelt a szemközti ajtó mögé bezárt túszra. Valószínűleg zenét hallgatott, vagy elbóbiskolhatott, mert nem vett észre semmit az imént történtekből. Igyekeztem meghagyni jótékony tudatlanságában, ezért egy Multitool segítségével kikapcsoltam a fejem felett felfedezett kamerát (amely azonnal riadót fújt volna, ha óvatlanul az őr mögé vagy a bezárt cella elé léptem volna), majd egyetlen csapással leütöttem szegénykét. Ezután már nem volt nehéz az íróasztal melletti fali terminálon keresztül kiiktatni az épület összes biztonsági kameráját és automata fegyverét, valamint a börtönnek kinevezett szoba ajtaját is kinyitottam. Mivel a túsz nem jött ki magától, ezért óvatosan megközelítettem. Szerencsére Günther Hermann nem szenvedett sérülést - ezt nem sokan mondhatják el az NSF túszai közül -, mégsem látszott boldognak, vagy hálásnak, amikor megpillantott. A UNATCO vezetését hibáztatta, amiért ilyen helyzetbe került, és mindenáron fegyvert követelt tőlem, hogy visszavághasson az NSF-nek. Amikor igyekeztem lehűteni, hogy inkább maradjon veszteg, amíg elvégzem a küldetést, becsmérlően megjegyezte, hogy a központ valószínűleg azért akarta, hogy mindenki visszavonuljon, hogy újra bevethessék kedvenc, nanotechnológiával ellátott ügynöküket, a bátyámat. Valójában engem küldtek, de ez nem vigasztalta - a bátyámat sem szerette túlságosan, és az volt az érzésem, én magam sem vagyok az első hely közelében a személyes toplistáján. Mindezt csak azért, mert korszerűbb implantjaim vannak, mint neki. Micsoda féltékenység ez egy ügynöktől! Nem is vesztegettem több időt rá, még hátra volt a támadást irányító NSF vezért elfogása. Visszatértem a nagyterembe vezető ajtóhoz a lézersugarak mögé. Az egyik Multitool felhasználásával máris kikapcsoltam a sugarakat. A terem közepén tébláboló őröket (valószínűleg még a könnygáz hatása alatt voltak) sorban leütöttem. A biztonság kedvéért a körfolyosón álldogálókra is sort kerítettem. Ezek után a lépcsőház felé indultam, ahol az immár veszélytelen, kikapcsolt kamerát magam mögött hagyva, a felsőbb szintekre vezető lépcső felé vettem az utam. Három lépcsőfordulóval odébb, a következő emeleten már láttam, hogy inkább kívülről, a külső lépcsők felől kellett volna próbálkoznom. Két őr állt a lépcső közvetlen közelében. Nehezítette a dolgomat, hogy bár minden oldalon volt kijárat a szobor oldala felé, de három helyen is élesített gázgránátok voltak az ajtók mellé ragasztva. Az NSF szervezeti felépítéséről beszélgettek, meg egy hajóról, amelyen valamilyen szállítmány már messze jár. Szóval tényleg elloptak valamit, az őrök, a bátyám és a nő is az Északi Dokkban ezt a rakodást látták. Igyekeztem gyorsan elintézni őket, de muszáj volt lőfegyvert használnom, mert túlerőben voltak a szűk helyen. Ezek után már nyilvánvaló volt a jelenlétem, így gyorsan kellett folytatnom az akciót. Újabb három lépcsőforduló következett, amikor megint egy őrbe botlottam. Habozás nélkül tüzeltem, nem volt lehetőség finomkodásra. Egy fordulóval feljebb, az erkélyszerű beugróban is beásta magát az egyik terrorista. A mocsok nagyon jól tűz alatt tartotta a lépcsőfeljárót. Először egy gázgránátot dobtam fel hozzá, majd amikor görcsösen köhögni kezdett, felszaladtam, és jól fejbe vertem. A központ bejelentkezett, és biztosítottak, hogy nincs több őr, már csak a vezetőjüket kell odafent elkapnom. Mivel az elsődleges cél az volt, hogy minél több hasznos információt megtudjunk az öngyilkos támadásukkal kapcsolatban, ezért megkértek, hogy lehetőleg ne lőjem fejbe a kedves embert az első pillanatban, amikor meglátom. Parancsot kaptam, hogy élve, sértetlenül kell leszállítanom. Arról azért nem tájékoztattam őket, hogy közben Harley Filben, az informátor is megkért, hogy vigyázzak a fickó testi épségére - amiről nem tudnak, az nem fáj. Azért a pisztolyt előreszegeztem, ahogy felmentem a legfelső terembe. Aggódnom nem kellett - valóban nem katonaforma egyéniség volt, azonnal megadta magát. Kérdezgetni kezdtem a támadással kapcsolatban, de nem nagyon akart válaszolni. Ekkor váratlanul a központból utasítottak, hogy adjam át a rögtön megérkező katonáinknak, majd a felső vezetésünk kihallgatja. Kihasználtam a pár percet, amíg a katonáink felértek a toronyba, és megpróbáltam jobb belátásra bírni, hátha elmond valamit. Harley Filbenhez hasonlóan ő is a világméretű konspiráció létezését bizonygatta. Megtudtam, hogy az NSF célpontja a keleti országrész számára előkészített Ambrosia vakcinaszállítmány volt, abból loptak el egy nagyobb adagot a mostani akció során. Ez a szer az egyetlen, amely nagyjából kordában tudta tartani a félelmetes Szürke Ragály terjedését. Időben adagolva a fertőzött embereket akár meg is lehetett gyógyítani egy teljes kúrával, a megelőzés szempontjából pedig kulcskérdés, hogy a gyógyszer mindenhová időben eljusson. Nagyon felháborítónak tartottam, hogy a célpontjuk a szer volt - ezt tudomására is hoztam. Válasza az volt, hogy így legalább igazságosan kerül kiosztásra, nem pedig a teljhatalmú kormány és az ipari szindikátusok kényére-kedvére. Nevetséges elméletet próbált bizonygatni nekem, miszerint egy évszázadok óta előkészített hatalomátvétel utolsó lépései zajlanak napjainkban. Állítólag az ipari forradalom óta, a nagy mágnásokból és a tőzsdecápákból álló titkos „kormány” igazgatta Amerika történelmét. Szerinte valójában az ő érdemük, hogy a gigakonszernek uralkodnak a világon. A személyiségi jogok megnyirbálása, az egyéni adók csillagászati mértékűre növelése pedig mind-mind a hivatalos kormányzat tudatos munkájának köszönhető, tervszerű folyamat. A Szürke Ragály pedig a kormány találmánya a népesség kordában tartására, ráadásul az ellenszer egyedüli birtokosaként teljhatalommal ruházza fel őket. Meglehetősen vad elképzelések. Nem sikerült sokkal többet kihúznom belőle, de ennyi már épp elég volt a beteges fantáziálásából. A szobában találtam egy ún. Augmentation Cannistert, azaz olyan tartályt, amelyben nanotechnológiai fejlesztő modul található - nagyon jól fog jönni a későbbiekben. Az első küldetésem gyakorlatilag lezárult. Az időközben megérkezett UNATCO erők gondjaira bíztam a foglyot, és elindultam lefelé. Bármilyen hihetetlen dolgokat mondott az NSF akció vezetője, azért egy-két gondolat szöget ütött a fejembe. Nem sok tény igazolta az állításait, de eddig még soha nem indítottak támadást az Ambrosia megszerzéséért. A mostani akciójuk pedig eleve kudarcra ítélt vállalkozás volt - mégis megérte nekik, pedig csupán pár hordó vakcinát szereztek. A látszólag értelmetlen támadásnak így lenne valami indítéka. De vajon mennyi ebből a történetből az igazság, és mennyi a forradalmárokra jellemző düh és vak elszántság? Mindenesetre utolsó szavai a fülemben visszhangoztak, amint a kiürített emlékmű csarnokán keresztülvágtam: „Mit gondolsz, mindez mit szolgál? Az állandó kontroll, a teljhatalmú rendőrség, a kijárási tilalom mire jó? Ezt nevezed szabadságnak?”

UNATCO HQ, MR. MANDERLEY
Ha megérkezett a katona, hogy átvegye tőled a foglyot, már indulhatsz is lefelé. A csarnokban találsz egy bankjegykiadó automatát, ott használhatod a korábban szerzett kódot (login:230023, PIN: 4558). Elvileg 200 dollárral leszel gazdagabb. Az emlékmű épületét elhagyva menj egyenesen a UNATCO főhadiszállásra, amely délnyugatra van a főbejárattól. A UNATCO bejáratánál a testvéred, Paul vár. Kicsit durcázik, amiért túl durva voltál a terroristákkal az akció folyamán. Nem kell vele foglalkozni, úgyis csak azt hajtogatja, hogy siess a 2-es szintre Mr. Manderley irodájába. Annál inkább érdemes a jobbról érkező katonával csevegni, rövid szövegelés után eladásra kínál némi muníciót, illetve kiegészítőt. Lőszert nem éri meg venni tőle, de a lőfegyverre szerelhető távcső jó vétel (700-at gombol le rólad, de ne feledd el, hogy épp most loptál 200-at az automatából). Én a pisztolyra biggyesztettem fel, mert a távcsöves puskán amúgy is van, a nyílpuskára meg nem érdemes. A főhadiszállás épületében üdvözöld a szintén újonc (elsőnapos) katonát, aki a recepciós feladatkörben fáradozik. Közben olvasd el az asztal sarkán felejtett elektronikus jegyzetet, amelyből kiderül a főhadiszállás helikopter-leszállópályája melletti karbantartó ház nyitókódja. Később még hasznos lehet. Igyekezz lefelé a főhadiszállás alsóbb szintjeire! A retinaszkennelés után az első szintre érkezel, ahol két zárt ajtón kívül semmi érdemleges nincs, szóval menj tovább lefelé. A kettes szintre két párhuzamos lépcsőn lehet lejutni. Ha leértél, a saját irodádat a folyosó legvégén, jobbra találod. Ha beértél a szobádba, Alex Jacobson, az informatikai zseni az infolinken keresztül elárulja a belépési neved és jelszavadat (login: JCD, password: bionicman). Az irodádtól balra találsz egy eligazító helyiséget, amelyből jobbra újabb szoba nyílik, ez amolyan pihenő. Innen továbbmehetsz az étel- és ital-automatákhoz a következő szobába, ahol Alex Jacobson szerint jövőbeni partnered, Anne Navarre ügynöknő pihen éppen. Valóban ott találod: az általad kiszabadított Günther Hermann ügynökkel beszélget arról, hogy szegény vasfejű Góliátnak rossz üdítőt adott ki az automata. Günther szerint ez a kiszolgáló személyzet szándékos szemétsége, aminek ő a célpontja. Meg tudnám érteni őket. Mikor meglát, Navarre ügynöknő - Güntherhez hasonlatosan régebbi típusú, mechanikus implantjai, augmentációi vannak, ami elég bizarrá teszi a fejét - beszól a napszemüvegedre, mire felvilágosítod, hogy ne aggódjon, ez abszolúte nem zavarja a látásodat. Kicsit még fikáznak, aztán utadra engednek, hogy menj Manderley irodájába. A folyosón a következő ajtó már az övé, pontosabban először a titkárnőjével, Janice Reeddel találkozol az előtérben. A nő melegen üdvözöl, de ez ne zavarjon abban, hogy elolvasd az asztalán található jegyzetet, amelyből kiderül Mr. Manderley új jelszava és belépési neve (login: jmanderley, password: knight_killer). Janice még elárulja a jelszavad (amelyet már úgyis ismersz), aztán beküld a nagyfőnökhöz. Mr. Manderley tekintélyes íróasztala mögül üdvözöl, és visszafogottan, de elégedetten méltatja az esti ténykedésed. Megtudod, hogy az ellopott Ambrosia után nem te, hanem Paul testvéred indul útnak, neked Navarre ügynöknővel lesz külön feladatod New Yorkban. A részletek megbeszélése előtt javasolja, hogy látogass le a hármas szinten található egészségügyi részlegbe Jaime-hez, a fegyvertárba Sam Carterhez, és utána Navarre ügynöknőhöz csapódva megkapod a következő faladatod.
A hármas szintre vezető lejárat a folyosó végén van, pont szemközt az irodáddal. Ahogy leérsz, jobbra látod a WC-ket, a nyugatra nyíló folyosó vezet a két vasfejű, Navarre és Hermann ügynökök irodájához. Velük szemben találod Sam Carter fegyvermester birodalmát. Sam Carter egykor tábornok volt, de súlyosan lerokkant, az NSF megölette a családját is. Hangtompított pisztolyt ad első körben, a következő választás már rajtad áll. Javaslom az álkulcs vagy a Multitool választását, mert ha valami durva fegyvert kérsz, akkor könnyen elvághatod magad nála. Carter a megfontolt hadviselés híve - mindazok ellenére, amit az NSF tett vele és a családjával. A részvétből nem kér, szerinte legalább olyan szörnyű, hogy te a szüleid nélkül nőttél fel, mint az, hogy ő elvesztette a gyerekeit. Hiába érvelsz, hogy - tudtoddal - a szüleid autóbalesetben haltak meg, ő csak hajtogatja a magáét. A gyors feltankolás után még benézhetsz Navarre ügynöknőhöz - az ő irodájából nyílik a börtönblokk - de igazán nincs keresnivalód arrafelé. Az orvosi labor a hármas szint északi végén jobbra nyílik. Itt kapcsolódj rá a Medical Botra, és pofozd helyre a sérüléseidet. Az emlékmű felső szobájában talált Augmentation Cannister is itt aktiválható. Rajtad múlik, mit használsz fel, szerintem a Microfibral Muscle jobban a hasznodra válik (emberfeletti erőt ad, ha aktiválod). Az orvosi részleg végén találkozz Jaime Reyesszel, aki a medikai felelősöd. Elmeséli neked, hogy a benned és a bátyádban először kipróbált nano-augmentation eljárás valószínűleg széles körben elterjed majd a világon. Elmagyarázza, hogy a bővítéseket, az Augmentation Cannistereket és a továbbfejlesztéseket csak egy orvosi robot segítségével tudod telepíteni, de ezt már úgyis tudod. Az orvosi részleggel szemben, az informatikai osztályon személyesen is megismered Alex Jacobsont, aki az első akció során segített az Infolinken keresztül. Kedvesen megnyugtat, hogy a szolgálaton kívüli időszakban nem fog beledumálni a privát életedbe a központon keresztül. Értékes szövetséges, a szobájában mindig akad egy-két Multitool, vagy érdekes tartalmú elektronikus jegyzet. Ha végeztél, indulhatsz vissza Manderley irodájába az eligazításra. A bátyádat már ott találod. Manderley elmondja, hogy az NSF New Yorkban, egy raktárépületben őrzi az ellopott Ambrosia nagy részét. A bátyád rohamozza meg a raktárt, de előtte neked kell kiiktatnod a generátort, amelyből a biztonsági berendezések az energiát kapják. Manderley felhívja a figyelmeteket, hogy fontos politikai vezetők és családjaik várnak a vakcinára, tehát az akció kimenetele nagyon fontos. Az emlékműnél végzett munkáért most kapod meg a pénzt, még Hermann ügynök kiszabadításáért is kapsz egy kis mellékest.

CASTLE CLINTON
Manderley irodájából egyenesen indulj fel az egyes szintre. A jobb oldali szobába bejuthatsz egy álkulccsal, Weapon Modification Upgrade-et találsz a szekrényben, valamint egy kulcsot az asztal alatt, amelynek birtokában már bemehetsz a szemközti irodába is. Ott a szekrényről álkulcsot és Multitoolt szerezhetsz. Menj ki az épületből. Az eligazítás szerint a Déli Dokkhoz kell menned, de előtte még fordulj az épület mögé jobbra, a helikopter-leszállópálya mellett radartányért és elkerített épületet találsz. Az ajtón bejuthatsz a recepcióról elcsent kóddal (0451), bent vedd magadhoz a szétszórt muníciót. A biztonsági terminált meghackelheted, ha már fejlesztetted az ilyen irányú képességeidet. A biztonsági rendszerbe lépve kinyithatod a radartányér melletti csapóajtót. Ha lemászol az üregbe, a szétvert ládában EMP gránátot találsz, amely igen hasznos lehet elektromos berendezések, robotok lebénításához. Ezután már indulhatsz a Déli Dokk felé (a játék kezdetén ott találkoztál a bátyáddal). Ott már vár egy motorcsónak, amely átszállít a partra.
A parton Navarre ügynöknő vár, aki elmondja, hogy az NSF erők egy kisebb adag vakcinával a Castle Clinton nevű épületbe vették be magukat. Ez kisebbfajta, nyolcszögletű erődítmény, ablakait és főbejáratát belülről lomokkal torlaszolták el. Első feladat az NSF erők kifüstölése ebből az épületből, amely alatt minden bizonnyal titkos bázis vagy raktár található. Meg kell találnod az épületben elrejtett Ambrosia tartályt, ehhez kapsz egy képet a partnernődtől. Anna Navarre nagy elánnal a terroristák azonnali kifüstölésére bíztat, és elrohan igazságot szolgáltatni. Te inkább ellenőrizd, hogy van-e nálad valami étel, csoki, vagy ilyesmi. Ha nincs, próbálj venni valamit az automatából, vagy keress egy zacskó szóját vagy csokit a környéken, Ha van nálad harapnivaló, akkor beszélgess egy kicsit a kikötőben kóválygó kisfiúval, adj neki ételt, amikor kér, cserébe megtudod, hogy az italautomata mögött titkos lejárat van, a terroristák itt pakolták ki a csónakokból a zsákmányolt vakcinát. A lejárat az automatától jobbra található kapcsolószekrényben lévő terminállal nyitható. A szekrényt az álkulccsal kinyithatod, a kódot a kajáért cserébe megtudod a fiútól (9183). Az automata félrecsúszik, bejuthatsz a titkos komplexumba, amely a Castle Clinton alá vezet majd. Ahogy belépsz, a szemben lévő szobában a padról szedd össze a Multitoolt, alóla pedig a Bioenergic Cellt. Jobbra lefelé lépcsőt látsz, s ha lemész, két forduló után egy helyiséget látsz. A szemből érkező őrt mindenképpen várd be. Próbáld hangtalanul elintézni, és ügyelj rá, hogy nagyon ne lépj be a szobába, mert jobbra fent a hátad mögött biztonsági kamera pásztáz szorgalmasan. Ha az őrt lenyomtad, akkor jobbra kúszva, a kamera látóterén kívül maradva keresd meg a ráccsal védett szervizfolyosót. Mássz be, és indulj lefelé. Ha leértél, akkor látod, hogy a szervizfolyosó továbbhalad észak felé. Nyugat felé kikúszva felfelé vezető lépcsőt látsz és egy ajtót, amely a nagy medence melletti hosszú járdára vezet. Ha a lépcsőn felmész, akkor ügyelj, hogy odafent egy hídon is át kell jutnod a medence felett, és nem csupán az őr, de egy kamera és egy automata gépfegyver is nehezíti az átjutást. Nem sok értelme van átmenni a hídon, mert ugyanoda jutnál, ahonnan elindultunk a szellőzőjáraton bebújva. Ha a szervizaknában haladsz tovább észak felé, a medencével párhuzamosan haladhatsz. Őr járkál a medence partján, hátulról meglepheted, de vigyázz, mert a kis híd feletti kamera egyes pillanatokban ráláthat erre a területre. Ha végigértél az alacsony aknában, egy raktárhelyiségbe vezető nagyobb szobába jutsz. A medence partján haladva egyébként szintén ide jutottál volna. E helyütt több ládát találsz, de vigyázz, a jobb oldali falon kamera van, szemben, a lépcsőfeljárónál pedig egy őr és egy automata fegyver. Az őr előbb-utóbb átjön a raktáron keresztül a szobába - át is csalhatod -, s akkor az automata fegyver fenyegetése nélkül hidegre teheted. A raktárban jobbra érdemes feltörni a ládákat, elsősegélycsomag és lőszer kerül hozzád. Ha az őr már nincs útban, könnyen kijátszhatod a kamerát, hogy átugorj a raktár nyugati kijáratához, ahol a medence végében megtalálod a keresett Ambrosia jellegzetes, zöld tartályát. Már csak fel kell menned a lépcsőn, hogy a Castle Clinton épületet belülről megközelíthesd (miközben nagy vastartalmú partnernőd kint toporzékol a barikádokon túl). A lépcsőt felülről elzáró ajtót a fordulóban található gombbal tudod kinyitni. Ha felértél, egy szimpla és kétszárnyú ajtóval elzárt szobába jutsz, az ajtókhoz nincs kulcsod. Csinálj némi zajt, a Castle Clinton épületében járőröző NSF erők hamar berontanak majd. Három, legfeljebb négy ellenféllel kell számolnod, a többit már lelövöldözték az épület bejáratánál álló katonák, rendőrök és Anna Navarre. Ha kijutsz az épületből, az ügynöknő vár a következő feladattal.

BATTERY PARK SUBWAY
Navarre-tól megtudod, hogy az NSF túszokat ejtett, és elbarikádozták magukat a Battery park metróállomáson. Az állomás felrobbantásával fenyegetőznek, a bejáratot pedig csapdákkal és robbanószerkezetekkel védték le. A metróállomást a Castle Clintontól keletre található, kis épületcsoport mögött találod. Már messziről láthatod-hallhatod, amint a UNATCO erők összecsapnak néhány terroristával a felszínen. Ha van módod, segíts nekik, általában egyetlen csapással leterítheted a sérült NSF katonákat. A metróállomás lépcsőjét óvatosan közelítsd meg, mert a fordulóban odalent két-három terrorista áll tüzelésre kész fegyverrel. Megpróbálhatod fentről lelődözni őket (ilyenkor jön jól, ha minden fegyver updgrade-et felszedtél a korábbiakban), de én inkább azt mondom, hogy a metrólejárattól jobbra próbálkozz, a szervizlejáraton át. Ha lemászol a legalsó szintre, akkor a metróállomás peronját két oldalról, számtalan úton át megközelítheted. Arra kell figyelni, hogy a terroristák egyikénél lángszóró van, amellyel kegyetlenül kifüstölhetnek a szervizfolyosóról. Ugyancsak nagy veszélyt rejt, hogy a terem civilekkel zsúfolt, és a terroristák minden egyes oszlop lábához robbanószeres ládát tettek. Heves tűzharc esetén bármelyik eltévedt, vagy gellert kapott lövedék az egész állomást levegőbe repítheti. Én a leghátsó bejáratnál kúsztam be a terembe. Onnan egyenként az őrök mögé lopózhatsz - először a lángszóróst próbáld elintézni mindenképpen -, a feljáratnál összetömörült három fegyverest már pisztollyal is elintézheted, csak arra figyelj, hogy ne „TNT” feliratú láda mögé próbálj elbújni fedezékbe. Ha mindent elvégeztél, a metrókocsiba szállva indulj el a Hell’s Kitchen állomásra, ahol Paul fog várni.

HELL’S KITCHEN

A metróállomáson várd be Pault, aki fél percen belül megérkezik. Még mindig csak azt tudja mondani, amit Manderley irodájában korábban megtudtál az eligazításon. Egy nagyméretű generátort kell megtalálnod, amely az NSF raktárépületét védő EMP mezőt táplálja. Ha sikerül leállítanod a generátort, Paul behatolhat az embereivel, hogy visszaszerezze az ellopott gyógyszerszállítmányt. Az NSF és a UNATCO erők sorozatos összecsapásai miatt Paul a közkórházba és az Underworld Tavern nevű szórakozóhelyre terelte az utcán ragadt járókelőket. Tőlük kell majd elsőnek információkat szerezned, hátha láttak valamit, amiből következtetni lehet, hogy hol van az NSF titkos generátora. Amint felérsz a felszínre, a központból Alex Jacobson hív, hogy a Ton’s Hotel épületében túszdráma zajlik, ami amellett, hogy nem egészen törvényes, ráadásul személyesen érinti a családodat. A Denton család régi barátja, a hoteltulajdonos Mr. Renton és lánya valószínűleg a dráma kellős közepén szenved. A hotel a blokk délkeleti sarkában van. Ahogy odaérsz, a szálloda déli oldalán tűzharcba keveredsz. Az NSF erők mészárolnak néhány UNATCO katonát. Tedd rendbe őket, majd beszélj a megmenekített UNATCO szakasz vezetőjével, aki tájékoztat a szállodában folyó túszdráma állapotáról. Nyugtasd meg a fickót, és indulj el befelé. A Hotel halljában uralkodó látszólagos nyugalom ne tévesszen meg! Balra láthatod a recepcióban álldogáló Mr. Rentont, de vigyázz, mögötte egy fegyveres is lapul! Ha elintézted, rögvest indulj el a lépcsőn felfelé, mert ha nekiállsz társalogni, az emeletről letóduló fegyveresek hamar lelőnek. A szobák előtti folyosón három terroristát kell ártalmatlanná tenned. Valószínűleg megpróbálnak a folyosó végén lévő szobába menekülni, igyekezz véget vetni a harcnak, mielőtt ártatlanok látják kárát a dulakodásnak. Ha ügyes vagy, és a folyosón tébláboló túsz életben marad, akkor az utolsó NSF-fegyveres halála (vagy ártalmatlanná tétele) után hálából elmondja, hogy kihallgatta a beszélgetésüket. A terroristák egy generátort és egy raktárt emlegettek a hoteltől délre eső valamelyik utcában. Pontosabb helymeghatározást nem hallott, de a biztonsági rendszer jelszavát igen (righteous). A folyosón a cserepes virág mögött elektronikus jegyzettömböt találhatsz, amelyből ismét szabadon használható bankszámla adatai kerülnek hozzád (Login: 543654, PIN: 5544). Mielőtt a bátyád szobájába mész, menj le a recepcióba, és nyugtasd meg Mr.Rentont, hogy a veszély elhárult. Megtudod tőle, hogy a lánya valami helyi suhanccal karöltve eltűnt otthonról, és hogy napok óta hírét sem hallotta. Persze megígéred, hogy utánanézel, hátha megtudsz valamit Sandrával kapcsolatban. Paul szobája ez elsőn van, a tőle kapott kulcs automatikusan nyitja az ajtót. Érdemes végigkutatni minden helyiséget, mert értékes felszerelési tárgyak vannak szétszórva kedves testvéred szerény hajlékában. A nappali asztalán lévő jegyzetből megtudhatod, hogy a falon függő kép mögé rejtett kapcsolótábla kódja igen egyszerű (4321). A kombináció beütése nyomán a szekrény mögé rejtett titkos rekesz feltárul, amelyben a lőszer- és elsősegély-utánpótláson kívül egy számítógép terminált is találsz. Ez utóbbihoz a login és jelszó a terminál melletti jegyzetből kiolvasható (login: pdenton, password: chameleon). Ha figyelmesen belenézel testvéred levelezésébe, akkor a későbbiekben még sokszor fogsz emlékezni az itt olvasottakra.

Folyt. köv.

PPéter

ppeter@bakats.tvnet.hu

Ott folytatom, ahol anno PPeti abbahagyta a dolgot (PC GURU 2000/10), vagyis éppen most szabadítottuk ki Ford urat a Majestic 12 katonák fogságából. A távozás előtt még kukkantsunk be az íróasztal jobb oldalába egy multitool-ért és egy lockpick-ért. Két úton is visszatérhetünk a felszínre, de ha nem a metrólejáró melletti csatornanyíláson jöttünk be eredetileg (a másik az ingyenkórház melletti sikátorban van), akkor vegyük arra az utat. Ha a biztonsági rendszert előzőleg már hatástalanítottuk, akkor a lézervédelemre és a gépágyúkra fittyet hányva keressük meg a zsákutcába torkolló részt. A létrán felmászva találunk két holttestet (ajtó kód 2167, a legtöbb helyen működik). Szedjünk el tőlük mindent (sok medkit, 7.62-es lőszer, stb.). Nincs más dolgunk, mint visszamenni Smuggler-hez és behajtani az „árengedményt”, már ha szükségünk van egyáltalán rá. És mert ilyen kapzsi, kifoszthatjuk. A galérián a tükör mögött találhatunk egy thermoptic camo-t, egy clip mod-ot és egy medkitet. A nyitáshoz az ágy mögötti panelt kell felhackelni. Egyelőre ezen a részen nincs több dolgunk, így nézzünk utána annak a generátornak a Warehouse-ban. Az Osgood and Sons alagsorában némi biztonsági rendszer kiiktatás után egy kódzáras ajtóhoz érünk (3316), ami igazából egy lift ajtaja. Többektől hallottuk, hogy a tetőkön keresztül el lehet jutni a raktárépületekhez, nekünk pedig arra van épp dolgunk. Ha valakinek a létramászka tetszik, és szüksége van pár LAM gránátra, akkor az alagsor helyett a hátsó kijárat felé is próbálkozhat.

Warehouse

A tetőre felérve érdemes óvatosnak lenni, mert mindenhol NSF lázadók posztolnak, legtöbbször távcsöves puskával. Gyakorlatilag tökmindegy merre megyünk, mindenfelé találkozhatunk ellenségekkel. A lényeg, hogy azt az épületet keressük, aminek a teteje csurig van pakolva parabola antennákkal. Na ott van a generátor. Az épületet emelt létszámú őrség és egy kisebb falka dobermann őrzi. Mindenképpen érdemes felülről kezdeni a tisztogatást, de több más megoldása is van a helyzetnek. Ha akarjuk, akkor a behatolhatunk a főbejáraton (az egyik őrnél van hozzá a nanokulcs), de ez a legrázósabb az összes közül, mivel felfelé kell elhagynunk az épületet, a sok őr pedig mind a nyakunkba szakad. Ha egy kicsit Mission Impossible-zni akarunk, akkor keressük meg az épület melletti egyik sikátorban (LAM-okkal védett) a csatornafedőt. Ez mellett egy datacube-ból megtudhatjuk a raktárépület rámpájának biztonsági kódját (2577), és akár vissza is fordulhatunk, mivel a rámpa is az alagsorba vezet. Ha mégis akciózni akarunk, akkor irány a csatorna, ami rendesen be van drótozva biztonsági kütyükkel. Egy falat át kell robbantanunk, és utána egy lézeres védelemmel sűrűn védett részhez érünk. A legjobb tanácsom az, hogy fussunk át rajta ezerrel. Mire a gépágyúk ránk fordulnak, addigra már rég a folyosó végén levő medencében leszünk. A csőbe nem érdemes beúszni csak addig, amíg a 20 pontot megadja a progi. Utána forduljunk vissza, mert a vége le van zárva. Ha a riadó leállt, akkor fel is hackelhetjük a biztonsági terminált, de nem fontos. A folyosó végén levő rácsot kinyitva szintén az épület alagsorába kerülünk.

Van még egy útvonal, aminek a végén a raktárépület oldalában található ajtónál kötünk ki. Ez azért lehet érdekes, mert ez közvetlenül az első emeleti computer szobába vezet. A feladat ugyebár a generátor leállítása, amire többféle módszer is kínálkozik. Ha valaki tud hackelni, akkor itt kikapcsolhatja a generátor hűtését. Ha ez a képessége még hiányos, akkor a generátor mellett szerteszét található hordókkal kezdhet valamit. Ha a generátor megállt, akkor elvileg teljesítettük a küldetést, de még ne siessünk vissza a bázisra. Nézzük inkább körül az alagsorban, már ha eredetileg nem erre jöttünk (kamerák, ágyúk, lézer). Az egyik szobában pár mérgező hordót találunk. Ezeket felrobbantva (LAM) megvárjuk, hogy eloszoljon a gáz, és mehetünk gyűjtögetni. A mellette található irodahelységet viszont semmiképpen se hagyjuk ki, hiszen egy széfben egy újabb augmentation cannister-t (láb) találhatunk. Ha a hordós szobát a robbantós módszerrel fosztottuk ki, akkor ide már se ajtókód, se széfkód nem kell (az iroda kódját egyébként a háztetőn, az óriásplakát melletti kémény tövében találjuk (9923)). Ha mindent begyűjtöttünk, akkor irány a háztető, ahol Hermann Günther és a helikopter vár ránk.

Unatco HQ

Visszatértünk a szabadságszobor szigetre a UNATCO főhadiszállásra. Ha még esetleg nem fosztottuk ki a parabola lavór melletti helységet, nosza (0451)! Akkor is érdemes odamennünk, ha ezt már előzőleg megtettük, most ugyanis egy repair-bot tanyázik odabent, amivel feltölthetjük bio-energiánkat. Manderley már biztosan ideges, így inkább vegyük az irányt az irodája felé. Két egészen furcsa alakkal fogunk találkozni, akik terminátoros hangon figyelmeztetnek, hogy a harmadik szinten levő foglyokat nem hallgathatjuk ki személyesen. Furcsa. Az őröktől megtudhatjuk, hogy valami főmufti jött Washingtonból. Manderley irodája előtt Anna Navarre vár minket. A titkárnő közli, hogy a főnöknél egy még nagyobb főnök van. A beszélgetést kihallgatva érdekes dolgokat tudhatunk meg. Miután kijött a szobából szóba elegyedhetünk vele, de a nevét nem árulja el (egyébként Walton Simons, a FEMA vezetője). Azt mindenesetre elejti, hogy lemegy kihallgatni a foglyokat, és mi pedig jobban tesszük, ha megyünk jelenteni a górénak. Manderley közli velünk, hogy a bátyánk begolyózott, és még mindig nem jelentett neki. Az egész rakomány Ambrosia eltűnt, az NSF erői valószínűleg ki akarják csempészni a városból. Valamelyik repülőtér lesz a végső célpont, de hogy melyik, az nem tudható. Még mielőtt visszaindulnánk a városba, nézzünk körül újra a bázison. Mindenkit látogassunk meg újra, és a megszerzett augmentetion cannistert is használjuk el a dokinál levő robotnál. Ezután kíváncsiságunknak helyet adva lessük el a washingtoni fejes kihallgatási módszereit. Érdekes…

Battery Park2

A helikopter ismét a Battery Park-ba hozott minket. Meg kell találnunk az ellopott Ambrosia szállítmányt. A járőröző katonák elmondják, hogy sajnálták a csöveseket elzavarni, de ne szóljunk senkinek. Ha már itt vannak, akkor beszélgessünk el velük. Az egyiktől lőszert vehetünk a távcsöves puskához. Egy másik pasi (Curly) valamiféle vakond emberekről beszél, akik a föld alatt élnek és állítólag NSF terroristákat rejtegetnek. Csak akkor árulja el a rejtekhely titkát, ha tudjuk a jelszót. Egy kissrác valami titkos átjáróról beszél, ami a metróaluljáróban található. Nézzünk utána. A metróban régi ismerősünk, Harley Filben sétálgat. Nem kispályázik, 500 pénzt kér a jelszóért, amire a tag odafenn kíváncsi volt. Ha visszamegyünk, és bemondjuk a jelszót, megkapjuk a telefonfülke kódját (6653). Curly elejt még egy nevet is: Charlie. Keressük meg a Brooklyn Bridge állomáson, mert sok mindent megtudhatunk tőle a Mole emberekről.

Brooklyn Bridge Station

Az első ember, aki szembejön pont Charlie. Ha elbeszélgetünk vele, akkor felajánlja, hogy segít, de cserébe vissza kell állítanunk a vízellátást. Ha van LAM-unk, vagy egyéb robbanós témánk, akkor egyszerű a dolog. A vágányok északi részénél egy ajtót találunk, beljebb gerendák torlaszolják el az utat. Az akadályt felrobbantva bejutunk a szabályozó csapokhoz. Mindkét szelepet ki kell nyitni, és máris mehetünk vissza Charlie-hoz. A titkos bejárat a női vécében van, az ajtónyitó szerkezet a mosdókagyló alá van elrejtve. A kód 5482. Még mielőtt továbbmennénk, nézzünk körül az állomáson. A lépcsőn felhaladva a Rook banda territóriumába érünk. Főnökük - El Rey - az aluljáró egyik végében, egy hölgy társaságában található. Üzletet ajánl: ha lenyomjuk a Rock névre hallgató drogdílert, akkor kapunk egy LAM-ot. A kábszerárust persze érdemes kifaggatni, mielőtt a másvilágra küldjük. Visszamenve El Rey-hez megkapjuk a LAM-ot. A férfi WC-ben egy újabb LAM birtokosai lehetünk, ha az ott tanyázó taggal beszélünk. Mindemellett érdemes kifaggatni mindenkit, és nyitott szemmel járni az állomáson, mert találhatunk egyet s mást. Ha végeztünk, akkor a titkos ajtón keresztül a Mole emberek területére jutunk.

Mole Tunnels

Itt már elő kell venni a fegyverünket, ugyanis NSF terroristák járőröznek mindenütt. Próbáljunk meg csendesen végezni a dolgunkat, akkor nem kapcsolják be a riasztót. Ha balra indulunk el, az út végén két WC-t találunk. Jelen esetben a férfi WC jelenti a továbbjutást, de sajnos kulcs kell hozzá (se robbantani, se feltörni nem lehet). A WC előtt az oszlopos résznél a kőomlás alá be lehet mászni pár értékes cuccért, de vigyázzunk a falon levő élesített LAM-re - gyorsan vegyük le. A másik irányba elindulva szintén NSF járőrökbe és civilekbe ütközünk. Ha az összes NSF katona háton van, akkor kezdjünk el beszélgetni a Mole-okkal. Egyikük (nálam egy kissrác volt) el fogja árulni, hogy a terroristák vezetője az alagút déli részén, egy titkos szobában rejtőzik. Az ajtót a kartondobozok félredobálása (szétverése) után a padlóból kiálló tégla megnyomásával tudjuk kinyitni. Az NSF góré azonnal megadja magát. Az asztalról a magunkévá tehetjük a férfi WC kulcsát.

Helibase

JC szerint egy reptérre vezet a csatornarendszer. Egy elágazáshoz érünk. Ha jó sok lockpick-ünk vagy multitool-unk van, akkor nincs gáz. Vagy a lézerkerítést deaktiválhatjuk, vagy a gőzcsapot rejtő dobozt törhetjük fel. De ha nem akarjuk a drága felszerelést erre pazarolni, akkor a bal oldali folyosót ajánlom. A lézervédelem felett egyszerű átkelni, csak a ládákat kell megfelelően egymásra pakolászni. Ha nem az ugrásnövelős augmentációt applikáltuk magunkra, akkor nem árt egy kis ládát átdobni a lézer felett, mert a blokádnál elkelhet. Ezután egy szélesebb részhez érünk. A kamerával ne is bajlódjunk, csak szaladjunk be alá. Egyetlen őrt kell csak hidegre tennünk, ami könnyű feladat. Az ajtó nanokulcsát tőle „kapjuk” meg. Egy újabb fortbojár részhez érünk. A csapdák feltörésének lehetősége itt is megvan, de nem éri meg, mert a függőhíd elég labilis. A sarkon túl egy EMP gránát is nehezíti az utunkat. Az „olcsóbb” megoldást ajánlom. A falon levő rácsot kinyitva egy rövid alagútmászás következik. Ezután egy medencében landolunk (Hazman Suit nem kell), ahol be kell úszni egy alagútba. A túlsó vége pont oda vezet, ahova a fenti ugrálós folyosó. A két biztonsági robot kispálya egy képzett ügynöknek (EMP vagy LAM), és a falrepedésbe bújva ki is cselezhetők. A következő teremben több cuccot is felvehetünk: a nagy doboz mögött egy medkit van, a kazán akármik között pedig egy datacube található. A következő ajtó már a helikopter bázis előcsarnokába vezet. Az ajtó felett zümmögő kamerát szintén kicselezhetjük, de le is állíthatjuk. A csarnokban szembetűnik egy újabb hordó ambrosia. Bal felé érdemes elindulnunk, a földszinten irodák találhatók. Az egyikben található computer kódját már tudjuk (etodd, saintmary). Az alsó email-ból kiderül, hogy egy dobozt tettek egy repülőre, aminek a nyitókódja 9905. A hátsó irodában csak pár cuccot tudunk felszedni. Az emeleten található computer szobában van egy titkos kapcsoló a cserép mögött a sarokban. Ez egy kis fegyverraktár ajtaját nyitja, ahol többek között egy távolságjavító mod-ot és egy augmentation bővítőt is találunk. Ki ne hagyjuk! Ugyanebben a szobában a biztonsági terminálnál lekapcsolhatjuk a kamerákat. Az asztalon levő datacube-ot se hagyjuk elolvasatlanul. A jobb oldalon a földszinten WC-k, az emeleten pedig egy társalgó található. Ha a kamerákat a computer szobában már kiiktattuk, akkor a társalgóban szabadon ténykedhetünk. Kifoszthatjuk a pénzkiadó automatát, illetve az egyik flipperrel egy titkos ajtót nyithatunk ki (armor, medkit, lockpick). A helikopter alatti részen újabb őrök kóricálnak, és a felső függőfolyosón is előfordulhat egy NSF katona távcsöves puskával. Ha kiiktattuk őket induljunk tovább. Két irány létezik, az EXIT feliratú folyosó vagy az egyik sarokban található csatornanyílás. A csatornát választva először egy víz alatti túra következik, majd egy dobozlökdösős rész. Innen egyértelmű a továbbjutás. Az út végén a LaGuardia reptér mellett a tengerben bukkanunk fel. Ha a könnyebb utat választottuk, és az EXIT felirat felé igyekeztünk, akkor egy rövid liftezés után a reptér közepén, egy épületben találjuk magunkat.

LaGuardia Airfield

A reptér mini kikötőjét egy katona vigyázza, de lángszóróval. Ha kifogytunk a kábító nyílból, akkor egy kicsit küzdős lesz lenyomni, de megoldható. A hajóház bal oldalán található két kamion, az egyikben egy pakk kábító darts is lapul. A konténerek között őrrobotok keringenek állandó útvonalon. Pont ezért lesz könnyű lenyomni őket. Az EMP vagy LAM gránátokat a kanyarokban érdemes feltenni a falra, illetve amikor megállnak „szkennelni az areát”. A bázis délkeleti részén egy zárt teherkaput találunk. Több őr is vigyáz rá, és mindegyiküknél van nanokulcs a kapcsoló doboz kinyitására. Ha a kapunak hátat fordítunk, akkor szembeötlik egy konténer, aminek egy darab hiányzik az oldalából. A felmászáshoz szükséges dobozokat a kapu kinyitása után tehetjük a magunkévá. A felugráshoz és a továbbhaladáshoz szükség lesz a Speed Enhancement (F7) augmentációra (ha a Run Silent-et választottad, akkor sorry). A titkos hely egy pontosság növelő módosítást rejt, de ha továbbugrálunk a konténerek tetején, akkor egy lockpick-kel és egy multitool-lal lehetünk gazdagabbak. A kapun belül egy legénységi épületet találunk. Óvatosan közlekedjünk, mert elég sokan tartózkodnak a területen. Az épület belsejében vigyázzunk, hogy az NSF katonák be ne kapcsolják a riasztót, mert akkor egy plafonfüggő gépágyú fog ránk mozdulni. A dart táblából kivehetjük a 3 nyilat, balra a lépcső alatt a kiálló tégla pedig egy újabb titkos raktárt nyit meg számunkra (távcső mod + nanokulcs + apróságok). Az emeleten a körletben pár láda vár kifosztásra, az egyikben egy adatkockát találunk a folyosó végén levő ajtó kódjával (5914). Itt akár tovább is mehetünk, de ha úgy adja kedvünk, akkor maradhatunk még ezen a pályán. Az épület mögött egy túlméretes parabola antenna ácsorog, a sarokban pedig őrtorony 2 kamerás 2 gépágyús rendszerrel. A két őr mindegyikénél találunk nanokulcsot a torony ajtajához, melynek legegyszerűbb megközelítési módja a rohanás és falhoz lapulás. Ebben az esetben a lámpaoszlop fedezéket nyújt a kamera és az ágyúk elől is. A toronyban pár multitool vár ránk, a biztonsági rendszert pedig állítsuk le. Ha visszafelé haladunk, akkor az eddig gondosan elkerült sarok torony következik. A korábban megszerzett nanokulcs nyitja az ajtaját. A beszaladós trükk itt is bejön, mire a gatlingok ránk fordulnának, mi már rég odabenn a létrán mászunk felfelé. Itt egy távcsöves puska a jutalom (már ha eddig nem volt). A bázis északi része következik. A hajóháztól északra a fal mellett simulva egy újabb torony lesz az áldozatunk, bár itt semmi extra nincs. Továbbhaladva megtaláljuk azt az épületet, ahol a lift van: vagyis ez a másik kezdési pont ezen a pályán. A sarokban újabb torony várja a megmászást. Itt egy GEP gun tulajdonosait lehetünk, ha szorítunk akkora helyet a hátizsákunkban, amekkora kell neki. A nagy H betűn keresztül gyalogolva a konténerek mögött egy kerítést találunk. Mögötte egy halom feltörhető doboz van, de egy kicsit rázós a megszerzésük. Ha bevágunk egy LAM-ot, az összes doboz „kinyílik”, és újból elővehetjük a berohanós technikát. Érdemes. Egy lőszerkapacitás növelő mod-ot találunk. Az utolsó tornyot se hagyjuk ki, hiszen itt csak 1 ágyú és kamera van, ráadásul egy visszaütést csökkentő mod-ot is ott hagytak az ablakban. Irány vissza a bázis déli részén levő legénységi szállásra. Az emeleti kódzáras ajtón keresztül a hangárba jutunk.

Hangar

Hát ez a nagy madár vajon hova készül? Kérdezzük is meg egyből az első szembejövőtől, Paul tesónktól. Szóval a helyzet az, hogy Paul az NSF-nek dolgozik, a főnöke pedig egy bizonyos Lebegyev (az NSF alapítója). Azt is elmondja, hogy a szürke halált okozó vírust emberkéz alkotta. Azért lopták el az ellenszert, hogy HongKong-ba vigyék elemeztetni egy Tracer Tong nevezetű emberhez. Ha sikerül megtudni az Ambrosia összetételét, akkor más is tudná gyártani, így mindenki meggyógyulhatna. Beszélnünk kell Lebegyevvel a repülőn. Persze mint mindig, most is nézzünk körül a terepen egy kicsit. A katonák nem fognak megtámadni minket. A kamion platókról értékes cuccokat szerezhetünk, és a repülő alaprajzát is elleshetjük egy datacube-ból. A narancssárga ruhás karbantartó fickóval is érdemes üzletet kötni (400-ért recoil mod). A repülő alsó részében megtaláljuk az utolsó hordó Ambrosia-t. Ugyanitt találunk egy repairbot-ot a bioáramunk feltöltésére, és egy augmentation cannistert (EMP Shield, Ballistic Armor). A cucc be van zárva egy átlátszó falú tárolóba, aminek a nyitókódját még a helibase-n megtudtuk (9905), de Lebegyev ágya alatt szintén van egy datacube a kóddal. A gép felső emeletére csak egy nanokulcs miatt kell felmenni, utána vegyük az irányt a gép farka felé, ahol Lebegyev már vár ránk. Elegyedjünk szóba vele. Miközben meséli az érdekesebbnél érdekesebb dolgokat, megjelenik Anna Navarre. Közli, hogy a parancs a fogoly kivégzése. Ezt persze nem fogjuk megtenni, hiszen még több információt akarunk kiszedni belőle. Anna-nak egy idő után elege lesz és lelövi Lebegyevet. Itt egy érdekes történet is előfordulhat, és a játék tovább menetelében igazából még jó is. Ha akarjuk (és mért ne akarnánk), akkor ott helyben lelőhetjük Anna Navarre-t. Ezt persze még azelőtt illik megtenni, mielőtt ő lelövi Lebegyevet. Anna kemény ellenfél: ha van ballistic armor-unk, akkor használjuk, mert mindig testre céloz. Érdemes jobb fegyverrel kikezdeni vele, mondjuk az assault rifle már jó választás. Ahogy megsebeztük, szinte azonnal bekapcsolja a thermoptic camouflage-t, és ahogy a többi fémhangú, ő is felrobban ha meghal. A bulit JC barátunk lezsírozza (törli a LOG-file-okat), így Manderley semmit sem fog tudni a kis magánakciónkról. Mellesleg érdemes most letudni Anna-t, mert a későbbiekben úgyis szembekerülünk vele. Irány a helikopter leszálló pálya, ahol Jock már vár ránk. Ha akarunk, akkor felszállás előtt még elbeszélgethetünk Günther-rel is.

Unatco HQ3

Manderley szerencsére nem tudta meg az igazat Anna-val kapcsolatosan. Megkapjuk viszont a következő küldetésünket: Hong-Kong-ba kell repülnünk, ahol egy Tracer Tong nevezetű ürgét kell megtalálnunk (pont őt keressük). Az indulás előtt mindenképpen nézzük át a teljes bázist, hiszen egy csomó felszerelési tárgyat hagynak szét a Unatco alkalmazottak, pl. Manderley WC-jében a hordó mögött egy fegyver MOD-ot (reload) találunk. Szintén faggassunk ki minden épkézláb szereplőt. Ha végeztünk, akkor ugorjunk fel Jock gépére.

New York - Hells Kitchen

Hong Kong helyett New York-ban kötünk ki. Jock barátunk üzenetet hozott a tesónktól. Menjünk a hotelbe megnézni, hogy van. A helikopter pont a szálló tetején landol. A létrán lemászva pont Paul szobájába jutunk. Elég rosszul néz ki, de nem érdekli. Elmond viszont egy csomó érdekes dolgot. Elhangzik a párizsi Silhouette terrorista csoport és a főnök Chad neve is. Egyre érdekesebb... Paul ad egy fotót az NSF főhadiszállásáról. Ott megtalálhatjuk a bizonyítékot arról, hogy igazat mond. A probléma csak az, hogy el kellene küldenünk a figyelmeztető jelzést a franciáknak. De ehhez ki kell játszanunk a Unatco védelmi rendszerét. Ez egyre melegebb, de majd meglátjuk. Mindenesetre megígérjük Paul-nak, hogy ha véghezvittük a dolgot, akkor visszajövünk érte és elvisszük Hong Kong-ba. Még mielőtt elrohannánk, nézzünk körül Paul szobájában, beleértve a titkos részt is (a kép mögött kapcsoló: 4321), és a többi helyen is. A liftaknában felmászhatunk a harmadik emeletre, ahol a párkányon egy fegyver MOD-ot találhatunk (pontosság). Eközben odalent a tulaj (Gilbert) a lányával (Sandra) veszekszik egy JoJo Fine nevezetű punk miatt. Na majd mi megnézzük ezt a JoJo gyereket is. Aki akarja, az adhat fegyvert Gilbert-nek. Én valahogy nem szívesen adtam volna oda az agyontápolt lopakodó stukkeremet. Ha egy kicsit várunk, akkor meg is jelenik JoJo. Természetesen elkezd anyázni Sandra-val, hogy miért nem dolgozik. Gilbert persze nem tűri, hogy ilyen hangnemben beszélnek a lányával. A vége lövöldözés lesz, így hidegre kell tenni JoJo-t. Ezek után érdemes lehaladni a bárba, ahol Harley Filben barátunk épp soros búfelejtésén szorgoskodik, de egy ingyen tippet azért ad. A Unatco rajtaütést tervez a városrészen. A csapos lányt és az újságírót is alaposan ki kell faggatni a rajtaütésről. Ezek szerint Paul veszélyben van. Jobb, ha sietünk. Persze aki úgy érzi, az beugorhat még a Smuggler-hez is. Bár most sem érdemes vásárolni tőle semmit, de a tükrös ajtót megéri újból feltörni (2db MOD). A bár északi bejáratától nem messze, a beugróban (ahol Sandrát megmentettük) van egy datacube egy pénzforgalmi jelzőszámmal és pin kóddal. Ettől jobbra van az alagút, (eddig zárva volt) ami az NSF bázisra vezet. A katona csodálkozik, hogy nem Hong Kong-ban vagyunk, de azért beenged minket. Közelebb érve az épülethez kapunk egy üzenetet Paul-tól. A jelet az épület tetején levő computerrel kell elküldenünk. Ha nem tudjuk feltörni, akkor meg kell keresni a jelszót hozzá. Egy ügynök már megpróbálta ezt megtenni, de nem járt sikerrel. A belépési adatokat viszont meghagyta egy datacube-ban a garázs alatti titkos helyen. A bejáratot a harmadik emeleten található computerrel tudunk kinyitni. Hát akkor kezdjünk neki. Az NSF bázis főbejáratától jobbra egy kék szemetes konténer van. Ez mellett találunk egy datacube-ot a biztonsági rendszer kódjával (tjefferson, newrevolution). A földszinten a női WC-ben találunk egy nanokulcsot az alagsorhoz. Balra hátul egy halvány kört látunk a földön két doboz és egy hordó társaságában. Itt van a lejárat. Ettől nem messze egy repairbot kóricál (energiatöltés). A másodikon a computer szobát nem érdemes feltörni, mert csak egy datacube van benne a már is